Virag147

 

évelő, több évig is a helyén maradó, évenként újra virágzó növény.

 egyéves, magról tavasszal kelő, nyáron virágzó, ősszel elpusztuló növény.

 két éves  első évben magról kel, második évben virágzik.

 fagyérzékeny, takarással vagy zárt helyen kell teleltetni

virágos vagy magvas növények (Spermatophyta, Anthophyta, Embryophyta siphogama) a szövetes növények (Tracheophyta) egyik nagy csoportja. Közös sajátosságuk a virág (flos) és a mag (semen) kialakulása. ASpermatophyta egyértelműen monofiletikus csoport, őseit az előnyitvatermők(Progymnospermae) körében kell keresnünk.

A lentebb fölsorolt törzseken kívül számos fosszíliát találtak, melyek továbbikihalt virágosnövény-csoportokra utalnak. A már kihalt magvaspáfrányok(Pteridospermae) az első sikeres szárazföldi növények közé tartoztak, a későpaleozoikum erdeiben uralkodó növények voltak. A perm időszak déli,Gondwana szuperkontinensén a Glossopteris nevű magvaspáfránycsoport volt a legelterjedtebb. A triász időszakra a magvaspáfrányok ökológiai fontossága lecsökkent a modern nyitvatermő csoportok (fenyők, cikászok, páfrányfenyők) megjelenésével, melyek egészen a kréta időszak végéig uralkodtak, a zárvatermők felső kréta korban bekövetkező gyors térhódításáig. A késő paleozoikum másik, valószínűleg magvas növényei aGigantopteridales csoport volt.

A magyar botanikai szakirodalomban rokon értelmű kifejezés a „virágos növény” (Anthophyta) és a „magvas növény” (Spermatophyta). Ennek a szemléletmódnak az az alapja, hogy a mag minden esetben egy módosult levelekből álló, rövid szártagú, korlátolt növekedésű törpehajtáson – annak levélfelületén vagy tengelyképletén – fejlődik. Ez a virág. Lényegében e szemléletmód helyes, azonban elterjedtek másfajta nézetek is, melyek nem föltétlen tesznek egyenlőséget a virágos és magvas növények közé. Így például az angolszász botanikai irodalom a virágos növényeken csak kimondottan a zárvatermőket érti, és nem nevezi virágosaknak a nyitvatermő növényeket. Tehát itt a virágos növények – amelyek lényegében a zárvatermők – csak a magvas növények egy csoportja. Mások a virág fogalmát kiterjesztik a nem magvas növények korlátolt növekedésű törpehajtásaira is. Ez is jogos, hisz a virág fönti definíciója alapján egyeskorpafüvek és zsurlók spóratermő füzérei is virágnak tekinthetők, annak ellenére, hogy bennük nem mag fejlődik, hanem spórák.  

A kardvirág (Gladiolus) a nyár egyik fő hagymás kerti növénye, amely eredetileg a nőszirmok családjába tartozik.

Őshazája Dél Afrika, innen indult el világhódító útjára, majd a XIX.századtól kezdték el keresztezni egymással a különböző fajtákat. Ma már szinte szemet kápráztató a hatalmas szín és fajta választék, amelyből válogathatunk.

A nagy virágú nemes grandiflorus és holland kardvirág 80-150 cm magasra is megnőhet, sűrű és hosszú kalászán 10-18 cm .-es virágok nyílnak.

valamivel kisebbek az előző fajtáénál.

A kisebb kertekbe ajánljuk a törpe vagy bébi kardvirágokat, amelyek mindössze 50-60 cm magasak, és mindössze 4-5 cm.-es virágokkal rendelkeznek. A kardvirág hagymákat április közepétől május végéig folyamatosan ültethetjük a kertbe, egy-egy hagymát 10- 15 cm mélyre ültessünk el.

Ha az adott hónapban épp nincs elég természetes csapadék, már az ültetéskor érdemes öntözni a növényt, ám ha rendszeresen esik az eső, nincs szükség bő locsolásra. Nyáron adhatunk az öntözővíz mellé kevés tápoldatot is, így serkentve a növényt még dúsabb virágzásra. A hagymákat ültethetjük csoportosan akár színek szerint, hiszen a sárga, piros, fehér, lila, cirmos és sok más változatos színvilág igen jól mutat kertünkben.

A különösen nedves talajok kivételével tulajdonképpen mindenféle talaj megfelel a virághagymáknak. A hagymák nem kedvelik, ha nedvességben állnak, ezért feltétlenül szükséges jó vízelvezetés. Ezen kívül a hagymáról növők a szegényes homokos talajban tápanyag-hiányban szenvednek, ezt a problémát azonban komposzt hozzáadásával meg lehet oldani. A nehezebb, agyagos talaj 
ezzel szemben gyakran túl 'zsíros': a föld úgyszólván ragad, ezért a hagyma gyenge gyökereinek nehéz belőle fölvenni a nedvességet és a tápanyagot. Itt is megoldást jelenthet a komposzt hozzáadása aprószemű homokkal – amely feltöri az agyagrögöket – keverve, amely megoldja a problémát.

  • Ha megtörtént az összes előkészület, akkor elkezdheti az ültetést:
  • Gondoskodjon arról, hogy az ültetési lyuk elég mély legyen. Semmi sem olyan rossz – mindenek előtt, ha sokat fordított az előkészületekre – az olyan virág, amely nem nő, mert egyszerűen nem elég mélyre ültette, és ezért túl kevés nedvességet kap.
  • Irányadó értékként abból induljon ki, hogy a virághagymát 2-3-szor olyan mélyre kell ültetni, mint amilyen magas a hagyma. Más szóval: az 5 cm magas virághagymát legalább 10 cm mélyre kell ültetni, legjobb, ha 15 cm mélyre ülteti. Ennek során az 'inkább kicsit mélyebbre' elv gyakran jobb, mint ha túl felszínesen lenne.
  • A legszebb hatást akkor éri el, ha a hagymákat csoportokba ülteti, mintha egy festő palettáját kertjében elszórtan elhelyezte volna. A csomagoláson legtöbbször megadjuk az ültetési távolságot. Habár azok a hagymák, amelyek túl szorosan állnak egymás mellett, egymást akadályozhatják a fejlődésben, azonban a virágok jobban érvényesülnek, ha a hagymákat kicsit sűrűbben ülteti egymás mellé, mint az normálesetben tanácsolják.
  • A legkisebb hagymáknál nem kell megkülönböztetni a fölső- és alsó részét, azonban a nagyobb hagymákat, amelyeknek kivehető fölső része, és gyökérkezdeménye van, természetesen úgy kell elültetni, hogy a gyökerek lent legyenek.
  • Mivel a víznek nagyon nagy a jelentősége a gyökérzet fejlődésében, a talaj nedvességtartalmát gondosan ellenőrizni kell. Ha a talaj normál nedvességtartalmú, vagy száraz, és a hagymák ültetése után néhány napon belül nem esik eső, akkor egyszer mindenképp locsolja meg őket.
  • Ha megtörtént az összes előkészület, akkor elkezdheti az ültetést:
  • Gondoskodjon arról, hogy az ültetési lyuk elég mély legyen. Semmi sem olyan rossz – mindenek előtt, ha sokat fordított az előkészületekre – az olyan virág, amely nem nő, mert egyszerűen nem elég mélyre ültette, és ezért túl kevés nedvességet kap.
  • Irányadó értékként abból induljon ki, hogy a virághagymát 2-3-szor olyan mélyre kell ültetni, mint amilyen magas a hagyma. Más szóval: az 5 cm magas virághagymát legalább 10 cm mélyre kell ültetni, legjobb, ha 15 cm mélyre ülteti. Ennek során az 'inkább kicsit mélyebbre' elv gyakran jobb, mint ha túl felszínesen lenne.
  • A legszebb hatást akkor éri el, ha a hagymákat csoportokba ülteti, mintha egy festő palettáját kertjében elszórtan elhelyezte volna. A csomagoláson legtöbbször megadjuk az ültetési távolságot. Habár azok a hagymák, amelyek túl szorosan állnak egymás mellett, egymást akadályozhatják a fejlődésben, azonban a virágok jobban érvényesülnek, ha a hagymákat kicsit sűrűbben ülteti egymás mellé, mint az normálesetben tanácsolják.
  • A legkisebb hagymáknál nem kell megkülönböztetni a fölső- és alsó részét, azonban a nagyobb hagymákat, amelyeknek kivehető fölső része, és gyökérkezdeménye van, természetesen úgy kell elültetni, hogy a gyökerek lent legyenek.
  • Mivel a víznek nagyon nagy a jelentősége a gyökérzet fejlődésében, a talaj nedvességtartalmát gondosan ellenőrizni kell. Ha a talaj normál nedvességtartalmú, vagy száraz, és a hagymák ültetése után néhány napon belül nemesik eső, akkor mindenképp locsolja meg őket.évelő, több évig is a helyén maradó, évenként újra virágzó növény.  egyéves, magról tavasszal kelő, nyáron virágzó, ősszel elpusztuló növény.  két éves  első évben magról kel, második évben virágzik.  fagyérzékeny, takarással vagy zárt helyen kell teleltetni A virágos vagy magvas növények (Spermatophyta, Anthophyta, Embryophyta siphogama) a szövetes növények (Tracheophyta) egyik nagy csoportja. Közös sajátosságuk a virág (flos) és a mag (semen) kialakulása. ASpermatophyta egyértelműen monofiletikus csoport, őseit az előnyitvatermők(Progymnospermae) körében kell keresnünk. A lentebb fölsorolt törzseken kívül számos fosszíliát találtak, melyek továbbikihalt virágosnövény-csoportokra utalnak. A már kihalt magvaspáfrányok(Pteridospermae) az első sikeres szárazföldi növények közé tartoztak, a későpaleozoikum erdeiben uralkodó növények voltak. A perm időszak déli,Gondwana szuperkontinensén a Glossopteris nevű magvaspáfránycsoport volt a legelterjedtebb. A triász időszakra a magvaspáfrányok ökológiai fontossága lecsökkent a modern nyitvatermő csoportok (fenyők, cikászok, páfrányfenyők) megjelenésével, melyek egészen a kréta időszak végéig uralkodtak, a zárvatermők felső kréta korban bekövetkező gyors térhódításáig. A késő paleozoikum másik, valószínűleg magvas növényei aGigantopteridales csoport volt. A magyar botanikai szakirodalomban rokon értelmű kifejezés a „virágos növény” (Anthophyta) és a „magvas növény” (Spermatophyta). Ennek a szemléletmódnak az az alapja, hogy a mag minden esetben egy módosult levelekből álló, rövid szártagú, korlátolt növekedésű törpehajtáson – annak levélfelületén vagy tengelyképletén – fejlődik. Ez a virág. Lényegében e szemléletmód helyes, azonban elterjedtek másfajta nézetek is, melyek nem föltétlen tesznek egyenlőséget a virágos és magvas növények közé. Így például az angolszász botanikai irodalom a virágos növényeken csak kimondottan a zárvatermőket érti, és nem nevezi virágosaknak a nyitvatermő növényeket. Tehát itt a virágos növények – amelyek lényegében a zárvatermők – csak a magvas növények egy csoportja. Mások a virág fogalmát kiterjesztik a nem magvas növények korlátolt növekedésű törpehajtásaira is. Ez is jogos, hisz a virág fönti definíciója alapján egyeskorpafüvek és zsurlók spóratermő füzérei is virágnak tekinthetők, annak ellenére, hogy bennük nem mag fejlődik, hanem spórák.    A kardvirág (Gladiolus) a nyár egyik fő hagymás kerti növénye, amely eredetileg a nőszirmok családjába tartozik. Őshazája Dél Afrika, innen indult el világhódító útjára, majd a XIX.századtól kezdték el keresztezni egymással a különböző fajtákat. Ma már szinte szemet kápráztató a hatalmas szín és fajta választék, amelyből válogathatunk. A nagy virágú nemes grandiflorus és holland kardvirág 80-150 cm magasra is megnőhet, sűrű és hosszú kalászán 10-18 cm .-es virágok nyílnak. valamivel kisebbek az előző fajtáénál. A kisebb kertekbe ajánljuk a törpe vagy bébi kardvirágokat, amelyek mindössze 50-60 cm magasak, és mindössze 4-5 cm.-es virágokkal rendelkeznek. A kardvirág hagymákat április közepétől május végéig folyamatosan ültethetjük a kertbe, egy-egy hagymát 10- 15 cm mélyre ültessünk el. Ha az adott hónapban épp nincs elég természetes csapadék, már az ültetéskor érdemes öntözni a növényt, ám ha rendszeresen esik az eső, nincs szükség bő locsolásra. Nyáron adhatunk az öntözővíz mellé kevés tápoldatot is, így serkentve a növényt még dúsabb virágzásra. A hagymákat ültethetjük csoportosan akár színek szerint, hiszen a sárga, piros, fehér, lila, cirmos és sok más változatos színvilág igen jól mutat kertünkben. A különösen nedves talajok kivételével tulajdonképpen mindenféle talaj megfelel a virághagymáknak. A hagymák nem kedvelik, ha nedvességben állnak, ezért feltétlenül szükséges jó vízelvezetés. Ezen kívül a hagymáról növők a szegényes homokos talajban tápanyag-hiányban szenvednek, ezt a problémát azonban komposzt hozzáadásával meg lehet oldani. A nehezebb, agyagos talaj  ezzel szemben gyakran túl 'zsíros': a föld úgyszólván ragad, ezért a hagyma gyenge gyökereinek nehéz belőle fölvenni a nedvességet és a tápanyagot. Itt is megoldást jelenthet a komposzt hozzáadása aprószemű homokkal – amely feltöri az agyagrögöket – keverve, amely megoldja a problémát. •	Ha megtörtént az összes előkészület, akkor elkezdheti az ültetést: •	Gondoskodjon arról, hogy az ültetési lyuk elég mély legyen. Semmi sem olyan rossz – mindenek előtt, ha sokat fordított az előkészületekre – az olyan virág, amely nem nő, mert egyszerűen nem elég mélyre ültette, és ezért túl kevés nedvességet kap. •	Irányadó értékként abból induljon ki, hogy a virághagymát 2-3-szor olyan mélyre kell ültetni, mint amilyen magas a hagyma. Más szóval: az 5 cm magas virághagymát legalább 10 cm mélyre kell ültetni, legjobb, ha 15 cm mélyre ülteti. Ennek során az 'inkább kicsit mélyebbre' elv gyakran jobb, mint ha túl felszínesen lenne. •	A legszebb hatást akkor éri el, ha a hagymákat csoportokba ülteti, mintha egy festő palettáját kertjében elszórtan elhelyezte volna. A csomagoláson legtöbbször megadjuk az ültetési távolságot. Habár azok a hagymák, amelyek túl szorosan állnak egymás mellett, egymást akadályozhatják a fejlődésben, azonban a virágok jobban érvényesülnek, ha a hagymákat kicsit sűrűbben ülteti egymás mellé, mint az normálesetben tanácsolják. •	A legkisebb hagymáknál nem kell megkülönböztetni a fölső- és alsó részét, azonban a nagyobb hagymákat, amelyeknek kivehető fölső része, és gyökérkezdeménye van, természetesen úgy kell elültetni, hogy a gyökerek lent legyenek. •	Mivel a víznek nagyon nagy a jelentősége a gyökérzet fejlődésében, a talaj nedvességtartalmát gondosan ellenőrizni kell. Ha a talaj normál nedvességtartalmú, vagy száraz, és a hagymák ültetése után néhány napon belül nem esik eső, akkor egyszer mindenképp locsolja meg őket. •	Ha megtörtént az összes előkészület, akkor elkezdheti az ültetést: •	Gondoskodjon arról, hogy az ültetési lyuk elég mély legyen. Semmi sem olyan rossz – mindenek előtt, ha sokat fordított az előkészületekre – az olyan virág, amely nem nő, mert egyszerűen nem elég mélyre ültette, és ezért túl kevés nedvességet kap. •	Irányadó értékként abból induljon ki, hogy a virághagymát 2-3-szor olyan mélyre kell ültetni, mint amilyen magas a hagyma. Más szóval: az 5 cm magas virághagymát legalább 10 cm mélyre kell ültetni, legjobb, ha 15 cm mélyre ülteti. Ennek során az 'inkább kicsit mélyebbre' elv gyakran jobb, mint ha túl felszínesen lenne. •	A legszebb hatást akkor éri el, ha a hagymákat csoportokba ülteti, mintha egy festő palettáját kertjében elszórtan elhelyezte volna. A csomagoláson legtöbbször megadjuk az ültetési távolságot. Habár azok a hagymák, amelyek túl szorosan állnak egymás mellett, egymást akadályozhatják a fejlődésben, azonban a virágok jobban érvényesülnek, ha a hagymákat kicsit sűrűbben ülteti egymás mellé, mint az normálesetben tanácsolják. •	A legkisebb hagymáknál nem kell megkülönböztetni a fölső- és alsó részét, azonban a nagyobb hagymákat, amelyeknek kivehető fölső része, és gyökérkezdeménye van, természetesen úgy kell elültetni, hogy a gyökerek lent legyenek. •	Mivel a víznek nagyon nagy a jelentősége a gyökérzet fejlődésében, a talaj nedvességtartalmát gondosan ellenőrizni kell. Ha a talaj normál nedvességtartalmú, vagy száraz, és a hagymák ültetése után néhány napon belül nemesik eső, akkor egyszer mindenképp locsolja meg őket.